4.- Laza este

A szüleim kétségbeesetten futottak hozzánk.

- Normális vagy kislányom? - rontott nekem anya.- attól, hogy 17 éves vagy, még vannak szüleid, akik idegeskednek, ha nem vagy itthon.
- Anyádnak igaza van, Leigh-Anne. -helyeselt apa.- ha nem jössz haza éjjel, legalább hagyhattál volna egy nyomorult üzenetet. Fél három van. Ha tízszer nem akkor egyszer sem hívtalak. Hol a mobilod?
- Apa, anya, először is bocsánatot kérek.- mondtam, miután szóhoz jutottam.- másodszor, kórházban voltunk, mivel Jadenek agyrázkódása volt, harmadszor, fogalmam sincs, hol a telefonom. Ha megengeditek, akkor most felmegyünk a szobámba és kipihenjük magunkat. Remélem, hogy Jeremy nincs ott és nem turkál a cuccaim között, mert ha mégis, máris kezdhettek imádkozni érte.

Jeremy a 9 éves kisöcsém. Nagyon idegesítő, mindig a szobámban kutakodik és megeszi az összes dugi csokimat. Ja és a nagy szerelme Perrie, ha meglátja, szinte összepisili magát és alig bír beszélni. Lerázhatatlan, ha van ilyen testvéred, akkor ismered az érzést. 

Felmásztunk a lépcsőn, sehol senki. Furcsa, de megnyugtató öcsi mentes terület.

- Úristen! Ágy! - kiáltott fel Perrie, és egyből kidőlt.
- Úristen! Szőnyeg! - kiabált Jade, aztán lefeküdt a földre.

Egész délután pihentünk, TV-t néztünk és aludtunk. Este viszont már nem tudtunk mit csinálni a felesleges energiánkkal. Mint minden ennyi idős tini lány, mi is egész este hülyéskedtünk, videókat csináltunk. 

 Pizsipartit rendeztünk, csak alsónemű volt rajtunk, és püföltük egymást nagy párnákkal. A nagy sikítozásra benyitott az öcsém.

- Huhúúúú, csajok ! Hozom a Perries párnámat.
- Hogy mi? - kérdezte Perrie. - ez már kicsit túlzás, nem gondolod, Jeremy? Soha nem leszek a barátnőd, még álmodban sem.
- Biztos vagy benne, cicababa?? Az enyém leszel! Hahaha! - és kifutott a szobából. 
- Bocsi, Perrie. Ez a kis ördögfióka nagyon oda van érted. Inkább bezárom az ajtót, mielőtt visszajön a plüssmacis bugyijába.

Egész este jól éreztük magunkat, táncoltunk, hülyéskedtünk. Senkinek nem jutott eszébe, hogy holnap reggel suli van, egészen addig, ameddig Jesy nem kiáltott föl, hogy ' Jézusom, nincs meg a történelem esszém! ' . Egymásra néztünk hatalmas szemekkel, és egyszerre mind a négyen ezt kiabáltuk : ' HOLNAP SULI ' . 

- Igazából ma ! - fűzte hozzá Jade, és gyorsan ágyba bújtunk, érdekes módon el is tudtunk aludni...

Sziasztok:) meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog. Osszátok az oldalt, segítsetek beindítani:)) xx

 3.- Táncoslábú

Amikor már unalmassá vált a kártyázás, amit egy öreg bácsitól kértünk, láttuk, ahogy Jade kijön az egyik kórteremből. Azonnal oda futottunk és leültettük egy székre.

 

- Te normális vagy? Azt hiszed, hogy csak úgy felkelsz és kisétálsz innen? - kérdeztem mérgesen.

- Igen, elmegyek egészen a folyosó végéig, a mosdóba, ugyanis pisilnem kell. - válaszolta hülye fejet vágva. - különben se mennék az utcára olyan ruhába, aminek a hátulján kilátszik a fenekem.

 - Jól van, jól van. Bocsánat. De igazán elmesélhetnéd, hogy mi történt veled tegnap éjjel. És tényleg kilátszik a feneked. - vágtam rá és jót nevettünk.

- Pontosan én sem tudom megmondani, annyi rémlik, hogy egyik percben a sztriptíztáncosok színpadán vagyok, másikban meg már itt a kórházban.

- Ugye nem kezdtél vetkőzni, vagy ilyesmi? - kérdezte Leigh-Anne.

- Nyugi, arra nem volt időm. - ismét nevettünk.- kicsit sokat táncoltam meg forogtam, és leszédültem a színpadról. Az orvos azt mondta, hogy ma már elmehetek, szóval akár mehetünk is, csak felöltözök, ja és pisilek - amint kimondta, már el is futott a mosdó felé.

- Jól bírja, ahhoz képest, hogy tegnap részeg is volt, és agyrázkódást is kapott. - jegyeztem meg és visszaültünk a váróba.

 

Miközben Jadere vártunk, eszembe jutott az a srác, akit jól otthagytam tegnap este. Annyit tudok, hogy Liamnek hívták. Valószínű, hogy többet nem is fogok vele találkozni, és az biztos, hogy ezt az estét egyikünk sem fogja elfelejteni.

 * Leigh-Anne szemszöge *

Végre elkészült, és elhagyhatjuk azt a helyet, ahol a legkevésbé szeretek lenni. Mivel nem maradt semmi pénzünk, el gyalogoltunk hozzánk, mert én lakok a legközelebb a kórházhoz.

 

2.- Furcsa idegen

Este mindannyian nagyon izgatottak voltunk, hogy egy vad buliba megyünk. Nagyon jól akartunk kinézni, ezért órákat töltöttünk a fürdőszobában. Mire elvégeztünk, már este 10 volt, ideje volt indulni. Megérkeztünk London egyik legnagyobb szórakozóhelyére. Alig tudtunk bejutni, fél órát vártunk a sorban, de megérte, ugyanis amikor beértünk, éreztük, hogy ez egy felejthetetlen este lesz. A nagy tömegben elhagytuk egymást és külön táncoltunk. Sorra hozták vadidegen srácok a piákat, amiket persze nem fogadtam el. Amikor elfáradtam, leültem a bárpult mellé egy székre, odajött hozzám egy fiú, teljesen józan volt és leült mellém, hogy meghívjon egy italra. Elkezdtünk beszélgetni..

- Te sem bírod sokáig a táncolást, jól mondom? - kérdezte mosolyogva.

- Abból vetted észre, hogy leültem, vagy abból, hogy izzadok? - kérdeztem és közben megnéztem, hogy tényleg így van-e.

- Nyugodj meg, nagyon jól nézel ki, csak gondoltam elfáradtál, és meghívnálak valami alkoholmentesre.

- Azt mondtad, hogy alkoholmentes? Ezért vagy ilyen furcsa, mert nem vagy részeg.

- Igen van egy kis probléma a vesémmel, ezért nem ihatok. De megmondom őszintén, nem is kívánom. Ja amúgy Liam vagyok.

- Örülök, én meg ...

Nem tudtam bemutatkozni, mert láttam, hogy Jesy rohan felém és kiabálja, hogy Jadet elvitte a mentő. Azt sem tudtam hirtelen mit csináljak, azonnal elfutottam, szépen ott is hagytam szegény fiút. A legfontosabb most, hogy mi történhetett Jadel. Nem messze volt a kórház, ezért gyorsan taxiba ültünk és elvitettük magunkat oda. Amikor beértünk, éppen Jadet vittél egy ágyon. Azonnal odarohantam.

- Mi történt vele? Jól van? Úristen! Jade! - kiabáltam. Folytak a könnyeim, amikor megláttam, hogy nincs eszméleténél. Nagyon megijedtem. Odajött hozzám egy ápolónő, mondta, hogy üljek le és nyugodjak meg. Nem lesz semmi gond. Mindenkinek ezt mondják, nem? Hogy nem lesz semmi gond. Nem túl megnyugtató. 

A lányok is leültek mellém, együtt vártuk a híreket, de semmi. 

Másnap reggel arra ébredtem, hogy a székben ülök és iszonyatosan fáj a nyakam. Igen, bent aludtunk a kórház várójában. Láttam, hogy a sebészeti osztályról jön az az orvos, aki tegnap Jadet vitte, és egyből odamentem hozzá.

- Jól van a barátnőm, akit tegnap hoztak be és nem volt eszméleténél? Láthatjuk? - kérdeztem kicsit nyűgösen.

- Először is nyugodjon meg. Másodszor, a hölgy, akit tegnap behoztunk, súlyos agyrázkódást szenvedett. A tegnapihoz képest ma már jobb állapotban van. Délután talán be is nézhetnek hozzá, most még pihennie kell. Azt viszont nem lehet tudni, hogy mi okozta az agyrázkódását.  

Kezdtem megnyugodni, amikor azt hallottam, hogy jobban van, visszamentem és elmondtam a lányoknak is, amit az orvos mondott. Vettünk ennivalót a kórház büféjében és megvártuk a délutánt.      

Sziasztok, volt egy régi blogom, amit később elhanyagoltam. Sok rendszeres látogatóm volt, igazából nem is tudom, miért nem írtam többet, de mivel azt már nem tudnám folytatni, ezért inkább egy újat fogok kezdeni, ami Perrie Edwardsról szól a Little Mix egyik tagjáról. A történet kitalált. Remélem tetszeni fog :)) xx

1.- A történet kezdete

 - Úristen, bekerültünk az X-Factorba. Jövő héten meghallgatás! Te jó ég! - Hallottam a szomszéd szobából a kiabálást. Azonnal megnéztem mi történt. Jade volt az a legjobb barátnőm, amint épp ugrál a szőnyegen és kiabálja hogy bekerültünk. Amikor észbe kaptam és leesett, hogy mi is történt valójában, én is ugrálni kezdtem. Nem is hittem el, ameddig saját szememmel nem láttam a levelet amit postán küldtek, hogy Jade, Leigh-Anne, Jesy és én, Perrie bekerültünk az X-Factor válogatójára. Little Mix néven indítottuk magunkat. 

- Hé, hé! nyugodj meg Jade, előbb el kell újságolni a hírt a lányoknak, majd együtt megünnepeljük. - mondtam " egész nyugodtan " , de belül én is ugráltam és sikítoztam. 

Gyorsan fel hívtuk Jesyt és Legh-Annet, és elmondtuk nekik a nagy hírt. Mindketten beleordítottak a telefonba, és pár perc múlva már a házunk előtt voltak. 

- Ez most komoly? Bekerültünk? Mikor kell menni? Mit vegyünk fel? - kérdezték egyből, amikor beengedtük őket. Ezekre a kérdésekre én sem tudtam a választ, egyszerűen nem tudtam ezen gondolkodni. Amikor kicsit lenyugodtunk Jadenek eszébe jutott egy jó ötlet.

- Mi lenne, ha ma buliznánk egy jót és megünnepelnénk azt, hogy még akár naaaaagy sztárok is lehetünk? - rendesen beleélte magát ebbe az egészbe, de nem akartam elrontani a kedvét, hogy akár már az elején is kieshetünk és akkor egy halom zsebkedndőre kell költenünk az összes pénzünket. 

- Szerintem jó ötlet, meghívunk minden ismerős és party party party egész este ! - vágta rá Leigh-Anne.

- Nekem meg kell írnom a nagy történelem esszét. - mondta Jesy.

- Ne már Jes, mindig tanulsz, itt a nagy lehetőség, hogy végre lazíts egy kicsit, erre megint tanulni akarsz. Eljössz szépen bulizni és fölszedsz valami golyófejű kockát és megíratod vele azt az unalmas esszét. Vagy másik választás, hogy egyest kapsz. Egy darab egyesbe senki nem halt bele, nekem van 4 is és még mindig itt vagyok. - vágta rá izgatottan Jade.

- Jadenek igaza van Jesy, add át magad ma este az alkoholnak és a barátnőidnek, majd mi vigyázunk rád. Nem hagyjuk, hogy hülyeséget csinálj ... egyedül. - mondtam, és elkezdtem jó rucikat keresni a szekrényemben.